Egyfajta aláfestő zene céljából:

Egy hideg, szeles Januárban kezdődött minden. Az emberek még égtek a karácsonyi lázban, hiszen nem is olyan régen volt még a szeretet és a béke ünnepe. Jeanel Jefferzon ajándéka viszon most érkezett meg. Ebben a szent percben. 1995. Január 3.-án a Grondeli korház szülészeti klinikáján járunk, ahol éppen felsírt egy csöppnyi gyermek. Nem értette hol van és mi történik vele. Csak azt tudta, hogy lélegzik és hogy az anyját akarta. Hamarosan Jeanel karjaibal kötött ki, még mindig sírva. Aztán hamarosan elkezdte figyelni anyja szívének dobogását, amitől lenyugodott. A sok egymás után érkező, ritmikus Tamm-tamm álomba ringadta. Jeanel mosolyogva figyelte első szülött lányát. Volt ideje megfigyelni a karjaiban alvó apróságot, mily gyönyörűségnek adott életet. Barna szeme csak úgy csillogott az értelemtől és az okosságtól, mielőtt még álomra nem csukta voltna őket. Selymes szőke haját megcsillogtatta a napfény, amitől úgy látszott, mintha aranyból lett volna. Puha, egyenletes arca most nyugodt, rezzenéstelen volt. Majd megszólalt az orvos Jeanel mellett, így megzavarva őt, lánya tanulmányozásában.

-Hogy fogják hívni a kicsit?-mosolygott rá, túl hamisan is az orvos

Jeanel elgondolkodott. Már rég kitalálta a nevét a lányának, Ramonnal, de most hogy elhagyta őt pont a szülés napján, nem volt biztos a döntésében. Majd elmosolyodott és odafordult az orvoshoz.

-Alexandra..Alexandra Jefferzon.